2015. július 14., kedd

Egy éves a blog + egy kis meglepetés!



Egy éves a blog!

Sziasztok!:)
Hát ez is elérkezett, hogy a blog a mai napon lett egy éves.:)
Köszönjük szépen az egy év alatt kapott támogatásokat, a feliratkozókat, az oldalmegtekintéseket és a kommenteket is.:)
Nem tudjuk, hogy meghálálni nektek.
Remélem, hogy mindennél hamarabb érkezek az újabb résszel, mivel szünet van a blogon
így meglepetésként és persze, hogy ma egy éves a blog kaptok egy kis részletet a következő
fejezetből.:)



,,Nem hagyhatom, hogy csak úgy itt hagyjon engem, kell nekem! Miután maga után becsapta az ajtót szaladtam, hogy még hátha utolérem. Kimentem a folyosóra, nem láttam sehol. Szomorúan mentem vissza az öltözőbe, majdnem szívinfarktust kapva az előttem álló személytől. Szemeim tágra nyíltak és csak úgy néztem a lányt. Hogy és még, mi? Ő, hogy-hogy itt?
- Te, hogy és mi? - néztem rá.
- Szia, Justin! - jött közelebb hozzám majd megölelt, de én nem viszonoztam azt, sőt még el is löktem magamtól.
- Mit keresel itt? - csupán ennyit kérdeztem tőle.
- Nagyon hiányoztál nekem! Szeretlek még mindig, kérlek legyünk ismét...
- MIT KERESEL ITT? - hangom három oktávval volt hangosabb.
- Hozzád jöttem - mosolygott.
- Nem vagyok rád kíváncsi, Selena! Hagyj engem békén - mentem ki az ajtón.
Nem igaz, hogy ez a nő minden hol ott van ahol nem kéne."


Reméljük izgatottan várjátok a következő részt, hisz bármi megtörténhet.
Talán Justin megkeresi Emilyt vagy ez fordítva fog megtörténni?
Emily megbocsájt Justinnak és talán Justin bevallja neki az iránta érzett érzéseit?
Kiderül a következő részek folyamán!:)
Köszönjük még egyszer a rengeteg támogatást az egy év alatt!
Puszi a két Eszti.<3

2015. július 2., csütörtök

Szünet

Drága olvasók!
Mint ahogy látjátok, lassan egy hónapja nem érkezett új rész.
Nem szeretnék jönni okokkal, egyszerűen nincs időnk a blogolásra. 
Itt a nyár, mindenki élvezi, hogy nem kell tanulni. 
Fogalmam sincs, hogy mikor érkezünk az újabb résszel, de a blog születésnapján
még jövünk egy újabb bejegyzéssel!:)
Reméljük nem haragszotok!:)
Legyetek jók, és élvezzétek a nyarat amíg lehet!
Puszi a két Eszter.<3

2015. június 13., szombat

Blog design


Sziasztok! Ismét egy új bloggal jelentkezünk, de most egy másik fajta bloggal!
Ezen a blogon rendelhettek fejlécet, design-et, kritikát és png-gif-et. Reméljük, hogy tudunk nektek bármiben is segíteni amire szükség van. 
 
 
További szép napot kíván: a két Eszti :)

2015. június 11., csütörtök

Új blog a láthatáron!




Sziasztok!:) Most nem új résszel jelentkezünk nektek hanem azzal, hogy új blogot nyitottunk. A blog nyitása június 17-én történik meg. Egy kis ízelítőt kaptok belőle:

A 21 éves Justin Bieber turnéjára készül, miközben rengeteg zaklatásokat kap a rosszakaróitól. Ezek igazán hidegen hagyták őt, de pár hét múlva barátjával bulizni indulnak, mikor egy balesetet szenvednek. Barátját elvesztette, s őt ez a tragédia padlóra küldte. A mindennapokban káros anyagokkal próbálta enyhíteni fájdalmát, s egyben vagdosással is. Édesanyja nem bírta tovább nézni, így cselhez folyamodott. Pszichológushoz akarta vinni fiát, aki csak ellenkezett vele. Egy nap tétlen lett anyja, majd segítséget kér egyik ismerőse lányától, aki hasonló helyzetből gyógyult ki. Talán elviselik egymást a két fiatal? Ha igen mi lesz a sorsuk? Barátság vagy szerelem?

Kíváncsiak vagytok a történetre? Akkor tartsatok Justin tragikus történetével!:)
A blog Lovely life néven érhető el.:)
Puszi a két Eszter.<3

2015. június 3., szerda

Tizenharmadik rész




Justin Bieber


*fél évvel később*

   -  Justin! Gyere indulnunk kell! – szólt anya, mire én le is siettem.
Ma lesz Jazzy tánc fellépése és megígértem neki, hogy ott leszek és nem leszek szomorú. Beültünk a kocsiba, s siettünk is a fellépés helyszínére. Út közben gondolkoztam, nem sokára elkezdődik a turném. Milyen jó lesz ismét a színpadra állni, de még nem említettem azt, hogy a mai sztár vendég én vagyok. Kíváncsian várom, milyen reakciójuk lesz az embereknek, mikor meglátnak engem. Majd elkezdenek összebeszélni, hogy Justin Bieber itt van egy tánc fellépés sztár vendégeként. Engem ez nem fog zavarni, az éneklésre fogok koncentrálni semmi másra. Gondolataimból az zökkentett ki, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk a járműből és az épület felé vettük az irányt. Megkerestük Jazzy és az én öltözőmet, s lepihentünk egy kicsit a kezdésig. A húgom odajött hozzám, beleült az ölembe és rám nézett gyönyörű szemeivel, amiben látni lehetett a feszültséget.
 -    Justin? Szerinted nem fogom elrontani? – hangja csilingelt.
 -   Nem fogod elrontani, Jazzy nyugodj meg! Semmi baj nem lesz, szépen kimész és eltáncolod a többiekkel a koreográfiát és bebizonyítod azt, hogy te egy szupi csaj vagy – mosolyogtam rá, mire kaptam egy puszit az arcomra.
Később arra lettünk figyelmesek, hogy berontanak hozzánk azt kiáltozva, hogy van még két perc a kezdésig. Jazzyvel egymásra néztünk, kitört belőlünk a kacagás. Megfogtam kicsi kezét és mentünk a színfalakhoz. Ott felvettem az ölembe és biztatás képen egy cuppanós puszit nyomtam én is arcára. Letettem és szaladt oda a többiekhez. Nagyon szeretem a családomat, tőlük jobbat nem is kívánhatnék. Kimentem a néző térre, mert még az én fellépésemig két óra van hátra. Anyu mondta, hogy vegyem fel hogyan táncol a húgom. Természetesen nem mondtam nemet. Odamentem a szüleimhez és Jaxonhoz aki már alig bírt ülni. Kezembe vettem a kamerát, beállítani akartam, de az ég szerelméért nem akart bekapcsolni.
 -   Bárcsak működnél! – miután ez elhangzott a számból egyből bekapcsolt.
Egyből Emily jutott az eszembe.  Az életem fenekestül megváltozott mióta ő elment. Minden percben, minden napon és mindig gondolok rá. Egy félév telt el azóta, hogy kijelentette; nem akarja rontani tovább a levegőt a Bieber családnál. Nem rontotta, sőt inkább egybe hozta a családunkat, hisz emlékeztek arra, hogy én mennyire nem voltam jóba az apámmal? Mikor megláttuk egymást szemtől szemben? Vicces pillanatok egyike. Emily fél éve nincs köztünk, Jazzy és Jaxon is hiányolja. Minden nap megkérdezik, hogy mikor jön, mire én mosolyogva válaszolom azt, hogy nem sokára. Jó is lenne, ha nem sokára valahogy még is eljönne. De mindegy is, most itt vagyunk Jazzy tánc fellépésén és a kezemben tartom a kamerát, ezzel megörökítve a pillanatot. Pár perc elteltével Jaxon szaladt oda hozzám. Kérdőjel lehetett a fejem fölött gondolatban, leguggoltam hozzá.
- Mi az Jaxon? – néztem csodaszép szemeibe.
- Justin! Emily itt van! – mutatott el jobbra, mire odanéztem. 
Barna haja lágyan omlott a vállára, egy laza, de elegáns ruhát viselt. Egy szó illet rá: mesés. Egyszerűen gyönyörűen nézett ki. Addig nézhettem a lányt, hogy már észrevette, hogy bámulom. Szemei elkerekedtek, s leült. Elkezdődött az előadás. A kamerával felvettem az egész táncot. Miután vége volt a közönség tombolni kezdett. Nagyon ügyesek voltak, nem tagadom. Emilyt néztem majdnem egész végig, nem telt bele pár perc, felállt a helyéről és közeledni kezdett felém. Úgy tettem mintha nem is ismerném és a táncosokat néztem. Miután elsuhant mellettem, azt hittem, hogy elsüllyedek szégyenemben. Hogy gondolhattam én ilyet, hogy nem is nézek rá vagy legalább köszönnék neki? Oké Bieber, te hülye vagy! Anyának a kezébe nyomtam a kamerát és siettem utána. Halkan és lassan mentem ne, hogy észre vegyen, mert akkor lebuktam. Egy öltözőbe ment be. Odamentem az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem. Semmit nem hallottam. Gyerünk Justin, megtudod csinálni! Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Sehol senki. Beljebb merészkedtem, bezártam az ajtót és körül néztem. Ezen az ajtón kívül még volt kettő, gondolom a fürdőhelység lehetett az egyik, a másikat pedig nem tudom. Az öltözőben szokásos tárgyak sorakoztak majdnem egymás mellett. Az asztalon egy telefon foglalt helyet, még pedig az Emily-é. Bárhol megismerem az ő telefonját, hisz pár hónapig az enyém volt. Kezembe vettem a készüléket és feloldottam. Egyből bementem a jegyzeteibe. Szemeim kitágultak mikor megláttam, hogy mi volt bepötyögve.


„ Semmi, nem is keres. Nem vagyok fontos a számára, pedig úgy hittem, hogy miután elmegyek rögtön keresni fog. Tévedtem.”


És a másik:

„ Tudnia kell, tudnia kell, hogy szeretem! Nem szeretném tovább halasztgatni, egyszerűen megbolondulok! Annyira hiányzik, hogy az már fáj.”


Egyből megfogalmazódott bennem több kérdés is. Most ezt pont rám értette? Hiányzok neki? Keresni fogom? Szeret? Te jó ég. Ezt nem gondoltam volna. Egy női hangra lettem figyelmes. Megfordultam.
-  Mit csinálsz az én telefonommal?




Emily Turner

Eszméletlenül hiányzik és fáj, hogy nem keres. Tudom én mondtam neki, hogy nem szeretném ha bármi jelet adna magáról, de az ember ilyenkor még is a szíve mélyén tényleg azt várja, hogy az adott személy ténylegesen felhívná vagy megkeresné. Ehelyett? Semmi, semmit nem tudok róla. Minden nap nézem a közösségi oldalait, de még nem posztolt volna ki egy bejegyzést sem amiben „megváltozott” volna az élete. De mindegy is, hisz ma Claranak lesz egy tánc fellépése amit ki nem hagynék semmi pénzért sem.

***
Miután Claraéknak már nem volt fellépésük muszáj voltam elmenni az öltözőjébe a mosdóba. Amint beértem telefonomat letettem az asztalra és siettem is a dolgomra. Mikor elkészültem vele, kimentem a helyiségből, majd meghökkenve pillantottam rá, s szólaltam meg.
- Mit csinálsz az én telefonommal? – húztam fel a szemöldökömet.
Megfordult és a szemembe nézett, majd leejtette a készüléket. Odasiettem és felvettem, aztán megállapítottam, hogy a képernyője elég rendesen betört. Morogva álltam fel és megnéztem, hogy legalább működik-e még. Bingó, működött. Justin felé fordultam, ránéztem és vártam a válaszát. Pár perc csönd volt amit észre is vett, hogy nem rajtam múlik, hogy megszólaljak. Szólásra nyitotta a száját.
- Ne haragudj, de nem volt nálam az enyém és az időt néztem meg.
- Ott a fali óra – mutattam a tárgyra.
- Ahhoz én nem nagyon értek – válaszolt mosolyogva.
Egyet tudtam bevetni. Elkezdtem hozzá közeledni amit nagy szemekkel nézett. Kezeim vándor útnak indultak, majd elértem a mellkasától a farzsebéig, ahol bele nyúltam és kihúztam az iPhone-ját.
- Akkor ez még is micsoda? Valami jövőbe utazó távirányító? – tág szemekkel vizsgáltam a telefont.
Nem válaszolt semmit sem, hanem lehajtotta a fejét. Visszaadtam neki a készüléket és távozásra készült. Bennem a pumpa az egekig volt. Még meg sem kérdezi, hogy-hogy vagyok. Rendes ember, hát igazán rendes. Tévedtem abban, hogy talán egy kicsit is szeressen. Elkezdtem tapsolni, mire visszanézett rám felhúzott szemöldökkel. Nem értette a reakciómat, de ami most fog következi még inkább nem fogja érteni, hogy mi is van most konkrétan. Odamentem hozzá, kezemet a nyakához tettem és úgy húztam magamhoz. Ajkaink egymáshoz értek, rögtön visszacsókolt. Kezeit a derekamra csúsztatta és úgy húzott magához, egyre jobban és jobban. Pár perc múlva zihálva váltunk el egymástól, majd megszólaltam.
- Ennyit arról, hogy egy kicsit hiányoztam neked – majd elhagytam a szobát.


Sziasztok!
Hát megérkeztem nektek az újabb résszel, amit nem rég -most- fejeztem be.:D
És tudjátok, nem sokára itt a nyári szünet!:)
Remélhetőleg sűrűbben fogom hozni a részeket, de ez még nem biztos.
Ha tetszett hagyjatok magatok után nyomot!:)
A kövivel sietek!:)
Puszi Eszter.<3

2015. május 12., kedd

Egy kis információk és következő rész részlete

Helló mindenki!
Tudom, hogy már egy hónapja nem érkezett egy rész sem.
Oka nem más mint az iskola.
Szerintem nem csak én vagyok az egyedüli író aki ilyenkor szokott javítani a jobb jegyein.
De ne is beszéljünk a suliról hanem inkább a következő részről, hisz most, hogy „elválltak” egy mástól, majdnem minden megváltozik. 
Most egy kis részletet kaptok a részből, így kárpótolva az egy hónapos kimaradást.


„ Az életem fenekestül megválltozott mióta ő elment. Minden percben, minden napon és mindig gondolok rá. Egy félév telt el azóta, hogy kijelentette; nem akarja rontani tovább a levegőt a Bieber családnál. Nem rontotta, sőt inkább egybe hozta a családunkat, hisz emlékeztek arra, hogy én mennyire nem voltam jóba az apámmal? Mikor megláttuk egymást szemtől szemben? Vicces pillanatok egyike. Emily fél éve nincs köztünk, Jazzy és Jaxon is hiányolja. Minden nap megkérdezik, hogy mikor jön, mire én mosolyogva valászolom azt, hogy nem sokára. Jó is lenne, ha nem sokára valahogy még is eljönne. De mindegy is, most itt vagyunk Jazzy tánc fellépésén és a kezemben tartom a kamerát, ezzel megörökítve a pillanatot. Pár perc elteltével Jaxon szaladt oda hozzám. Kérdőjel lehetett a fejem fölött gondolatban, legugoltam hozzá.
- Mi az Jaxon? – néztem csodaszép szemeibe.
- Justin! Emily itt van! – mutatott el jobbra, mire odanéztem.  ”



Remélem izgatottan várjátok a következő részt.:)
Fogalmam sincs, hogy mikor érkezek vele, de vagy a jövőhét vége felé vagy az azutáni héten.
Legyetek jók, majd jelentkezem!:)
Puszi Eszter.<3

2015. április 7., kedd

Tizenkettedik rész

Emily Turner

Még mindig a tengerpartnál vagyok és gondolkozom. Nem jutottam döntésre sem. Mérgemben leültem a homokba és nézni kezdetem az eget. Jó pár órája lehetek itt hisz már sötét van. Az égbolt gyönyörű volt, minden csillag látszott, felhőnek nyoma sem volt. Pulcsimat levettem, letettem a földre majd arra feküdtem rá. Telefonomon kezdtem kutatni, hogy mikor lehet ismét csillaghullás. Megfelelő dátumot nem tudtak előre megmondani, de, hogy melyik évszakban lesz azt igen. Reménykedve görgetek lejjebb majd megláttam. Jövő nyáron.

-Tessék?-ültem fel.-Ez nem lehet igaz.-mondtam, majd morcosan kapcsoltam ki a telefonomat, ne keressen senki sem, s visszafeküdtem a homokba.-Szeretném ha minden olyan lenne mint ezelőtt.-hunytam le a szemeimet.


***

-Emily! Kelj fel! Interjúra kell menned!-szólt be Pattie a szobába.
-Mindjárt.-dünnyögtem a párnámba, majd a másik oldalamra feküdtem.

Tegnap "haza jöttem", de szerencsére Justin nem volt itt, aminek most kivételesen örültem. Nem szerettem volna vele találkozni, főleg nem szerettem volna ha elkezdett volna nekem magyarázkodni, hogy ő ezt nem, így gondolta. Nagy nehezen, de felkeltem majd bementem a fürdőszobába. Szemeim nagyjából még csukva lehettek. Fogkefémért nyúltam és a fogkrémért, nyomtam rá, majd a fogaimat kezdtem el mosni. Tudni illik ha mosom a fogamat nézem magamat a tükörben. Most sem történt máshogy, bele pillantottam a tükörbe. Szinte semmit sem láttam, mert a szemem-még mindig-csukva lehetett. Nyerek még pár perc pihenést állva! Oké, most az ismerőseim nyolcvanöt százaléka kiröhögne, hogy most milyen állapotban vagyok. Kiöblítettem a számat, közben a látásom is kezdett tisztulni. Megnyitom a csapot, a víz alá nyúlok és megmosnám az arcomat mikor észre vettem, hogy nincs tetkó a kezemen. Se a jobb oldali karomon, se a bal oldalin. Egyből megnéztem az arcomat a tükörben. Szemeimbe könny gyűlt, s mosolyogtam. Örömömben sikítottam egyet, majd rájöttem, hogy a hangomat is visszakaptam.

-Mi a baj?-rontott be hozzám Pattie, mire én egyből ránéztem.-T-te-te vis-vissz-visszakaptad a testedet!-rohant oda hozzám, majd karjaiba vett mire én viszonoztam az ölelését.-De ezt még is hogy? Nem is volt csillaghullás.-ezen én is elgondolkoztam.-Hagy halljam a hangodat.
-Fogalmam sincs, de úgy örülök neki, hogy visszakaptam a testemet.-a könnyeim csak úgy jöttek egymás után. Végre visszakaptam a testemet! Végre! Köszönöm szépen! Köszönöm!

***

-Justin itt van!-jött be a szobába Pattie.

Sóhajtottam egyet majd lementem. A lépcsőnél megpillantottam őt. A nappaliban volt. Nehézkesen, de lementem hozzá. Megálltam tőle három méterre, megfordult. Amint meglátott mogyoró barna szemei sajnálatot tükröztek. Közelebb jött, majd megfogta a kezeimet, s bele kezdett hosszú monológjába.

-Sajnálom Emily! Rettentően sajnálom, hogy, így összevesztünk. Ha tehetném visszafordítanám az időt, és nem ilyen formátumban váltunk volna el egymástól. Reggel mikor felkeltem az első dolgom az volt, hogy idejövök hozzád és bocsánatot kérek, de mikor készülődtem akkor vettem észre, hogy én én vagyok. Úgy örültem ennek, kíváncsi voltam, hogy te is visszakaptad-e a testedet, így volt már még egy ok amiért látnom kell téged. De van egy harmadik is. Még hozzá az, hogy...
-Ne, kérlek ne!-engedtem el kezeit, majd hátrálni kezdtem.-Justin én tegnap gondolkoztam. Amikor azt mondtad, hogy szégyellsz az én testemben lenni akkor az irántad érzett barátságom már kezdett elvészleni. Tudom, így visszakaptuk a testünket, de a normális életünket azt nem. Most már tudni fogjuk, hogy ki Emily Turner és Justin Bieber. Én is sajnálom amit tegnap a fejedhez vágtam, de nekem ez sok. Nem bírom ezt tovább. Arra a döntésre jutottam, hogy jobb ha többet nem keressük egymást. Megyek, összeszedem azt a pár holmimat és itt sem vagyok.-mentem fel a szobába, összeszedtem a cuccomat. 

Miután lementem elköszöntem Pattietől, majd Justin felé mentem. Nem szóltam semmit sem, megöleltem aztán elhagytam a Bieber rezidenciát. Talán már nem fogok velük találkozni, talán már most volt az utolsó, hogy ott voltam náluk. Kiléptem Justin életéből ezzel ő is az enyémből.



Justin Bieber

Amint a házunkhoz értem rögtön becsengettem, aztán vártam. Nyílt az ajtó és anya mosolygós arcát pillantottam meg. Egyből megöleltem.

-Gyere be!-állt el az útból én pedig bementem.-Szólok neki.-felment az emeletre.

Két perc sem telt el és már lent is volt anya. Arra következtettem ha ő lent van akkor Emily is lejöhetett. Megfordultam, megpillantottam gyönyörű szemeit, gyönyörű arcát és gyönyörű alakját. Közelebb mentem és megfogtam kezeit, majd bele kezdtem a szövegembe. 

-Sajnálom Emily! Rettentően sajnálom, hogy, így összevesztünk. Ha tehetném visszafordítanám az időt, és nem ilyen formátumban váltunk volna el egymástól. Reggel mikor felkeltem az első dolgom az volt, hogy idejövök hozzád és bocsánatot kérek, de mikor készülődtem akkor vettem észre, hogy én én vagyok. Úgy örültem ennek, kíváncsi voltam, hogy te is visszakaptad-e a testedet, így volt már még egy ok amiért látnom kell téged. De van egy harmadik is. Még hozzá az, hogy...
-Ne, kérlek ne!-engedte el kezeim, majd hátrálni kezdett.-Justin én tegnap gondolkoztam. Amikor azt mondtad, hogy szégyellsz az én testemben lenni akkor az irántad érzett barátságom már kezdett elvészleni. Tudom, így visszakaptuk a testünket, de a normális életünket azt nem. Most már tudni fogjuk, hogy ki Emily Turner és Justin Bieber. Én is sajnálom amit tegnap a fejedhez vágtam, de nekem ez sok. Nem bírom ezt tovább. Arra a döntésre jutottam, hogy jobb ha többet nem keressük egymást. Megyek, összeszedem azt a pár holmimat és itt sem vagyok.-ment fel az emeletre.

Magam elé bámultam, később az zökkentett ki, hogy Emily megölel amit egyből viszonoztam. Mélyen beszívtam az illatát, hogy még érezhessem később is, majd elengedtem. Kilépett az ajtón, mire én befejeztem a mondatomat:

-Még hozzá az, hogy szeretlek.-suttogtam, majd elsírtam magam.

Anya odajött hozzám, megölelt mit én ismét viszonoztam.

-Elment, kilépett az életemből.-szipogtam.

Lehet, hogy most azt hiszitek, hogy úgy viselkedem mint egy lány, de nem. Minden fiúnak is vannak érzései csak nem mutatják ki azokat. Én az olyan fiúk közé tartozok aki érzelgős és az érzelmeit többnyire kimutatja, mint most. Szomorú vagyok, hogy itt hagyott, de elhiszem, hogy ez a döntése. Betartom a szavát, nem fogom keresni, de ha egyszer úgy alakul, hogy ismét találkozunk akkor el fogom neki mondani az érzéseimet! Nem habozok tovább, tudnia kell!



Helló, szia mindenki! 
Megérkeztem az újabb résszel ami igen rövid lett, de nézzétek el nekem, mert muszáj volt itt abba hagynom.
Remélem ezért nem haragszotok rám.:D
Köszönjük az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat.
Ha tetszett hagyjatok magatok után nyomot és mint az előző részhez, komizzatok és pipáljatok.:D
A következő résszel ismét én érkezek nektek, szóval sietek vele!:)
Puszi Eszter.<3
Ui.: Aki még nem olvasta volna az új évadot a Believe in your Dreams az még megteheti. Az új évadnak a történetét megtaláljátok a "Történet dobozában".